Én most is azt mondom, mint a korábbi bejegyzésembe, hogy ha valaki egy olyan hihetetlen tehetséggel van megáldva, hogy verset tud írni, annak minden elismerésem. Lehet néha úgy tűnik, nagyon elfogult vagyok a barátommal, akkor ám legyen. Pedig ez nem így van. Pusztán csak arról van szó, hogy ha egy Csillag születikbe vagy egy Megasztárba az utca embere a hangjával válik ismertté, akkor mit is várhatunk a világtól. Senki nem figyel fel egy költőre akinek sorai (mégha spontán jönnek is) említésre méltóak. Annyi és annyi tehetség van a világba, de mivel a média ebből bevételt nem tud kovácsolni, így a kutyát se érdekli. Senkit nem érdekel, ha egy 70 éves bácsi, a hegyek építményeit vagy épületeit fából elkészíti. Senkit nem érdekel, amikor fiatalok vakmerő kerékpárosok tudásukkal szórakoztatják magunkat és kevés csodálóikat. Senkit nem érdekel, amikor egy kamasz verset ír. Hol itt az iagzság? Persze ebbe nincs pénz. A médiának nincs. Na de nem is felháborodásomat akartam kifejezni, hanem egy újjabb verset akarok publikálni a nagyérdeműnek. A vers nekem szólt, arról, hogy mit is jelentünk valójában a másiknak. Lássuk, spontán költőnk mit is mondd erről.

(cím nélkül.....)

Eszembe juthatna kegyedről is,

Csak a mi kapcsolatunk

Régen sem romantikával indult

Régen sem szerelemmel.

De amit kaptunk helyette örök,

Feledhetetlen barátság.

Mely többet jelent nekem,

Melyről versem ritkán szól úgy érzem.

De bár nem ismertem meg olyannak kinek hiányozna,

Mégis néha jól esik egy kis szeretet,

Melyet versem sugározhat,

Törődés, gyöngédség

Nőiesség , verselés.

Mert bárki érezze úgy nem értheti lelkét költőnek,

Ki ismeri mégsem tagadhatja lelkét ismerősének.

És így lesz költőből barát,

Így lesz a nőből barát.

Bár kedvesen indult és viccesen,

Mégis elutasított kedvesem,

Én ezt elfogadtam és megértettem,

Azóta is megtartom tiszteletben.

Barát lett a hölgy nekem,

Kinek szava azóta is fontos nekem.

És ne legyek elfogult?! Nem vagyok. Ennyi jár neki.

Mint már említettem sok változáson ment keresztül az életem. Kiszálltam egy kapcsolatból. Amit az első időben nagyon nehezen éltem meg, most eljutottam arra a pontra, hogy sokkal jobb és felszabadultabb az életem mint ezelőtt. Ha valaki egy ilyenen átmegy az tudja, hogy nincs semmi csak az idő ami begyógyitja a sebeket. Bár én elmondhatom, hogy vannak olyan barátaim az életembe akik a legmesszebb menőkig mellettem voltak. Ezúton köszönöm nekik. De egy kicsit elkalandoztam attól amiről valójában is írni akartam.

Van egy barátom és aki már olvasta a blogomat annak ismerős lesz a neve ő: MISTERBIG. Fiatal kora ellenére egy igen bölcs és céltudatos ember. Van egy olyan adottsága amivel kevesen rendelkeznek, és ez a versírás. Ő nem az az ember aki leül a papír elé és ott görcsöl, hogy mit is irjon. Ha elkapja az ihlet akkor csak ontja magából a szebbnél szebb gondolatok. Megtisztelve érzem magam, hogy tegnap én is kaphattam egy csodálatos költeményt tőle. Csak spontán jött belőle msn-en. Megengedte, hogy megoszthassam veletek. Előszóként csak annyit, hogy ez a vers tökéletesen tükrőzi az életemet. Íme a vers:

Cseppnyi sziget

Ha vigyázol rám ... nem veszek el
 ... és később egy ilyen férfi bárhol partnered lehet
Jó szeretőként,
Jó barátként.
És mindig melletted ha szomorú ha vidám vagy ha csak úgy vagy.
Ne ess abba a hibába hogy elvesztesz,
Kérlek hogy ne.
És igérem sok versben lesz még részed,
És az elejtett köny mind örömtől hullik majd,
Ékesíti emlékeid zavaros tengerét ...
Melyben boldogság mint nyugalom szigete nyújtja menedéket,
Mely könycseppből van és öröm épített meg.
Neked édesem,
Csak neked írtam eme sorokat serényen,
Hogy elmosolyodj és megérezd,
Mit rejt a női szív ha érez.
És milyen ha amit férfi nyújt,
Nem vezet szívvérzéshez,
Milyen ha férfi szív segít észrevenni,
Mind azt a megannyi értéket,
Mely világon a boldogság szült meg.
És egy nő csalódások miatt fedhetett,
Milyen újra felemelkedni a ködből,
Minden fölé, lenézi a felhőkből.
Meglátni azt a helyet amit csalódások fedtek.
S leszállni oda hol csak a jó létezhet,
Hol emberi szív nem vérezhet.

Én nem tudom ki hogy van vele, de nekem nem csak azért tetszett mert nekem írta, hanem azért mert csodálatos. Egy ilyen kapni sokkal többet jelent mint egy kézzel fogható haszontalan ajándék. Ő azon kevés ember közé tartozik akinek adok a szavára és örömmel tölt el, hogy barátomnak tudhatom. Hiszem a Valentin nap nem csak a szerelmeseké hanem a szereteté is.

Zárszóként csak annyit, hogy lesz még vers tőle.