Ma volt időm így az este folyamán nézegetni az internetet és néhány érdekes dolgot azért olvastam.

Az hogy a Mercedes megvette a Brawn GP többségi tulajdonát rendben van. Hiszen bemondta a tv és még a rádió is ettől volt hangos. Néhány érdekes információ és némi vélemény ezzel kapcsolatba. Ross Brawn ezzel a tranzakcióval majd 240 millió dollárt tudhat magáénak. Ez átszámítva magyar forintba megközelítőleg 43 milliárt. Szép kis summa. Szóval megmondhatjuk, hogy az ex csapattulajdonosnak van érzéke a jó üzlethez.

Egy kis átigazolási mizéria: ki kihez szerződi. Ezzel, hogy a Mclaren és a Mercedes ketté vált még bonyolódott a helyzet. Sokat sajtóztak arról, hogy a Mclarenhez megy Kimi Räikkönen. Nála azon ment az egyeztetés, hogy mennyi pénzt kapjon. De ha még meg is kapja a csapattól a kért összeget(még ha sokalják is egy kicsit) is teljesen jó üzlet lenne. 2 világbajnok egy csapatnál. Ütőképesek lehettek volna(vagy lesznek még nem tudni). Azt is olvastam ami szerintem egy hatalmas marhaság lenne, ha Button menne a Mclarenhez. Persze ő kevesebbért is beérné mint Kimi. Állítólag folynak a tárgyalások a csapat és Jenson között. 2 brit egy csapatba, esélytelen. Hisz az nyilt titok, hogy Hamilton ott a favorit. Minden úgy van ahogy az ő akarja vagy ahogy ő szeretné. Ismer mindenkit és mindenki az ő kedve szerint táncol. Szerintem ez hiba, hogy egy ekkora csapat egy emberbe fekteti az energiáját. Hiszen tudjuk semmi sem biztos, és Buttonnak nagyon nehéz lenne egy ekkora "sztár" mellett. És ezzel nem oldódott meg Kimi sorsa. Hogy igaz e vagy csak kacsa azt nem tudom, de azt is lehet olvasni, hogy esetleg a Jégember megy Brawn keze alá(ismét). Na ez lenne a meglepetés. Egy világbajnok csapat aki képtelen megadni Jensonnak a 8 milliót átvenne egy ekkora versenyzőt és gondolom nem ennyi pénzért. Tudjuk, hogy Alonsonak és Massának biztos helye van a Ferrarinál. Érdekes videót láttam ezzel kapcsolatba. A Ferrari pályáján Valenciaba Luca de Montezemolo egy "kalifornia" névre hallgató autóval vitte volna körbe a 2010-es versenyzőpárost amikor a sóderágyba hajtva kaszniig elsüllyedt az autó. Nesze neked. Itt nézhetitek meg a rettenetes malőrt, komolyan mondom ez szégyen.                               http://f1ferrari.hu/hirek/montezemolo_alonso_a_legjobb_versenyzo_massa_mellett
És nem is beszéltünk a többiekről csak is a nagyokról. Nem azért nem érdemelnek meg egy szót se, csak a fontosabb és érdekesebb dolgokról akartam beszámolni.

Én azt gondolom semmit nem kell most készpénznek venni, csak akkor ha a hivatalos bejelentés megvan róla. Messze van még az évadnyitó és az a véleményem, hogy a száguldó cirkus addig még sok-sok meglepetést tartogat számunkra.
 

Irtam, hogy 2009. november 28.-án Shade koncert lesz. A dátum és a hely nem változott, csak az időpont. Tegnap este beszéltem az együttes dobosával Ádámmal és ő szólt hogy az időpont 21:00-ra módosult. Most is arra bizatok hogy minél többen jöjjenek el és bulizzunk egy hatalmasat.

Az "okosok" mindig azt mondják, adjunk a testünknek és lelkünknek 1 órát arra, hogy feltöltödjön. A gondolatainkkal lenni és nem terhelni a testet. De ez egy percig se egyszerű feladat. Főleg ha a gondolatokkal kell lenni. Én csak a magam példáját tudom leírni.

Ilyen alkalmakkal amikor arra próbálok öszpontosítani, hogy a gondolataimmal legyek mindig megbánom. Ilyenkor jönnek azok amiket úgy hívunk hogy emlékek. Emlékek melyekbe vannak jók és rosszak egyaránt. Van olyan ember akinek sok jó és szép emléke van, de van olyan is akinek az ellenkezője. Én valahogy egyikhez se, vagy mindkettőhöz tartozok. Kinek hogy tetszik. Vannak nagyon csodálatos és soha el nem felejthető emlékeim. Ilyen Ádám a kisfiam. De sajnos van rengeteg csalódással teli pillanat. És egy ilyen feltöltödésnek mondható pillanatban inkább ezek kerülnek előtérbe. Elkezdem úgyra felidézni ezeket és próbálok rájönni, hgy hol is rontottam el. Aztán rájövök, hogy nem biztos hogy csak egyedül én vagyok azért a hibás hogy úgy alakult ahogy. kb. 1-2 hónapja volt egy esemény az életembe ami megváltoztatott. Rájöttem arra, hogy valamit nagyon elszúrtam eddig. Mindig úgy voltam, hogy mindent magamért teszek és nem a körülöttem levőkért. Aztán a pillanat hatására kezdtem úgy érezni, hogy ez nem jó. Nem jó, mert amikor azt hittem mindenem megvolt, és tényleg kinyitottam a szemem, rájöttem valójában nincs is semmim. Egyedül voltam és vagyok. Magányosan. Persze ezt nem kell szó szerint érteni. De ha csak egy kicsit is belegondoltok az ami melletettek van milyen lenne ha egy szempillantás alatt elveszne. Én is azt hittem, hogy az ami eddig megvolt azt nem veszíthetem el, mert az örök. Pedig igen. Elvesztettem mindenemet. Nem tárgyakara vagy ingóságokra kell gondolni. Elvesztettem a legfontosabbat. Az önbecsülésemet. És szerintem ezzel mindent. Én minidg úgy gondoltam magamra, hogy ez nem fontos. Próbáltam eltitkolni minden valódi érzésemet mindenki elől. És amikor már rájöttem, hogy fontos lenne akkor más késő volt. Késő volt mindenre és már nem tudtam mit csinálni. 

És ma így a 25 évesen mondhatom, felnőttem. Megpróbálom azt amit elvesztettem megtalálni. Nem lesz egyszerű feladat. Újra meglelni, de nem úgy ahogy volt, hanem már újraformálva. Megpróbálni úgy élni, hogy eddig kellett volna és nem úgy ahogy eddig tettem.

Ha van időtök szánjatok magatokra 1 órát és gondoljátok végig mitek van és milyen lenne ha nem lenne. Vigyázzatok, lehet hogy fájni fog.

Szomorúan tapasztalom, hogy se a város, se a lakótelep nem biztonságos. Fontosnak tartom most leírnia a történteket és a véleményemet. Az éjszaka folyamán a parkolóban (1 autónyira az én autómtól) leloptak egy suzukiról a 2 hátsó kereket. Én is csak reggel vettem észre amikor mentem a kocsihoz. Az első dolgom az volt hogy mi történt az enyémmel. Szerencsére semmi. Aztán elindulva a kocsiba a következőn töprengtem el. Ahol én lakom eddig viszonylag nyugodt és csendes környéknek mondható. Fősulis albérőkkel tele vannak a házak. Ők nem randalíroznak. Bulizni járnak és ez természetes. És akkor idejönnek valami elveteműltnek mondható fiatalok és azzal foglalkoznak, másoknak hogy tegyenek kárt. Kérdem én, tisztába vannak azzal, hogy mit jelent egy autóra 1 pár hátsó gumigarnítura és a csináltatás?! Szerintem nem tudják. Azok az emberek akik munkába autóval járnak (köztük én is) és az idő meghatározó tényező, (mert minden ki van számolva, hogy ne késsünk) annak hatalmas trauma, ha valami hiba csúszik be. És mit tesz a hatóság. Semmit. Azt hogy ez miért van így nem tudom, nem akarnak vagy nem tudnak segíteni. Ez nekem nem feladatom eldönteni. Persze egy autó hátsó kerekei nem akkora horderejű dolog mint az orszg másik felén levő hármas gyilkosság.

De ez szégyen. Merj autót tartani így. Félj és rettegj attól, hogy mi történik. És mi van akkor ha most csak egy autó volt, de ezek az emberek 2 hét múlva valakire rátámadnak buliból hazafele. Szörnyű és felháborító! Vegyük észre nem vagyunk biztonságba.

Irtam már nektek a Shade zenekarról. Arról a csapatról, akik közül néhány tagot a haveromank mondhatok. Igértem nektek, ha lesz valami infóm arról hogy hol és mikor játszanak szólni fogok.

Itt van: az új időpont a 2009.11.28 20:00 Zene pince Gyöngyös. Szerintem a zenekar örülne annak, ha minél többen ott tudnátok lenni. Ha semmi nem jön közbe és nem leszek megint beteg, akkor én bizos ott leszek.

Sajna az elelőtti koncert ami október végén volt, nem tudtam ott lenni. De hallomásból tudom, hogy akik ezt a műfajt szeretik azoknak tetszet és nagy buli volt. Bár már említettem szeretem a külömböző zenei stílust, és ők azért messze állnak az én világomtól. De hallottam 1-2 számukat ami nagyon tetszett. A myspace honlapon, ha megkeresítek őket akkor van fent zene, és meg is lehet hallgatni. Az én nagy kedvencem és ezt szeretem is az a : The awakening. Nagyon jól meg van csinálva ez a zene.

Mindenkit vár a banda a megadott időben és helyen. Bulizzunk együtt!

Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok valami nagy író. Szeretek msn-ezni, vagy haverokkal emaiezni, de hogy az irással fejezzem ki magam azt se én se más nem hitte le. Mindenről megvan a véleményem és ezt szóba meg is szoktam mondani.

Amikor elkezdtem ennek a blognak az írását, azt gondoltam mindenki ki fog nevetni. Aztán rájöttem hogy nem az a fontos, hogy ki mit gondol erről. Mindenki itéljem meg az alapján amit leírok. És elkezdtem szerkeszteni, nagy erőbedobással. Beszégettem a családdal és mondtam nekik hogy mit csinálok, mi lett a hobbim. Volt aki azt se tudta mi fán terem a bolg és volt olyan is aki érdeklődve olvasta vagy nézte a honlapot. De persze tapasztaltam olyat is aki azt mondta, hogy elment az eszem, és ki lenne kiváncsi arra mit irok. Majd a munkahelyen is megtudták, mivel töltöm a parányi szabadidőmet. És nagy meglepetésemre volt is aki beleolvasgatot.

Azzal teljesen tisztába vagyok, hogy nem ez lesz a legolvasottabb blog ebben az országba, és abba is biztos vagyok, hogy nem fogok este a kommentek ezer számára válaszolgatni. Nem tudok és nem is akarok mindenkinek megfeleni. Ha csak az a kevés ember aki eddig is felnézett ide és beleolvasot a cikkekbe, remélem megmaradnak. És azok akik pedig úgy álltak a dologhoz, hogy ez nevetséges, üljenek le és próbáljanak meg írni. Írni mindenről ami nekik fontos és úgy érzik ezt meg kell osztani másokkal.

Ezúton szeretném minden olvasómnak megköszönni az eddigi olvasást és nem kérek mást csak csinálják azt amit eddig, olvassanak.

"S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?"

Ezt az idézetet a neten találtam. Ajánlani pedig annak szeretném, akinek hasonló problémái vannak. Én eddig 2 embert tartottam igaz barátomnak. De mind a kettőre ráfáztam. Nem tudok és nem is akarok mégegyszer bízni valakibe. Sérülve, összetörve és megalázva léptem ezeken túl. Pedig mi történt? Semmi, hittem és bíztam, rosszba és rosszkor. Ma elmondhatom, nincs is igaz barátom. Vannak haverok és vannak barátok. De igaz barát sose lesz. 3 ember és még 1, akiket megtisztelek valamennyire a bizalmammal. 3 itt van a közelembe, akik "mindig itt vannak". És az az 1. Ő messze van tőlem, és tán ő az aki a legközelebb áll hozzám. Őt nagyon szeretem és remélem sokáig élvezhetem a társaságát.

A tv-t nézve, az egyik közszolgálati csatora heti músora ment. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem lesz többet a 2 országos lefedetségű rádiócsatora. Csak sikerült a politikának annyira belemászni az életünkbe, hogy még a szórakozás eme formáját is elvették tölünk. Elkeseedve figyeltem, ahogy Bocsi és Voga a könnyeivel küszködve olvassák be a reggeli műsorba azt a sok-sok ezer együttérző leveleket. A több perces bejátszásba, nyilatkozott a pályázatot elbíráló testület tag. Próbálták elmagyarázni, hogy csak azért volt a döntés mert több pontot szedett össze a 2 nyertes. Pedig ez hazugság. A végén csak kiderült, hogy nagyon súlyos összegek vannak a háttérbe. Arról szólt a döntés, hogy se a Danubius, se a Sláger nem tud többet fizetni az államnak. Persze, hogy egyik párt se viselné el, ha a zsebéből kicsúszna az a 350. milliónál is több forint. 

Pedig ezek az emberek nem csak azért csinálták, mert ez volt a munkájuk. Tiszta szívvel és odaadással tették amit tettek. Én sokszor voltam úgy, hogy munka közbe hallgatva őket elkezdtem nevetni azon a sok zölségen amit össze tudtak hordani. Hányszor volt olyan amikor Bocsi, Boros és Voga annyira röhögtek a saját ökörségükön, hogy nem tudtak megszólalni. De ne csak a Slágert említsük. Ott van Balázs, Vadon Jani és Rákóczi ugyanezt tették a saját csatornájukon. Hiszen minden nap valahogy de téma volt az hogy a Jani milyen kicsi.

Itt a döntés. Nincs mit tenni.

Misterbig a blogjában említést tesz arról, hogy lesz egy utolsó nagy koncert. Részleteket onnan fogtok megtudni. Akinek van és lesz lehetősége akkor Pesten járni, menjen el és nézze meg őket utoljára. Búcsúzzunk velük együtt egy jó hangulatba.