Érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb mostanába. Mivel egyedül vagyok így arra gondoltam, hogy próbálok ismerkedni ezeken a helyeken. Vannak ugyanis ismerőseim akik a neten találták meg a párjukat. És mindenki boldog. Sőt nagyon is. Na szóval voltak persze rengeteg negatív tapasztalat. Volt olyan aki első perctől kezdve olyan dolgokat akart amit egy normális ember soha nem kérne. Hogy mi volt ez, azt mindenki fantáziájára bízom. Volt olyan is persze aki normális volt és csak az első találkozás után fújt visszavonulót. Ez legalább egy tanulság volt. És persze most jön az érdekesség. Egy olyan helyen vagyok regisztrálva amire csak tényleg unalomból tettem fel magam. Kitöltöttem az adatlapot, írtam magamról néhány sort és nagy figyelmet nem is szenteltem neki. Majd egyik este csak úgy eszembe jutott, hogy fel kéne már nézni rám. Nem vártam sok mindent. DE és itt kezdődik a történet valójába. Kaptam egy pár soros emailt. Gondoltam nincs veszteni valóm válaszolok rá. Hiszen egy levélbe nem halok bele, maximun nem kapok választ. Majd másnap kiváncsiságból fellestem, hogy van e valami. És volt. Aztán elkezdtünk levelezgetni. Majd megkért, hogy nem e lehetne arról szó, hogy áttegyük a kommunikációt a privát emailünkre. "Jól van",  gondoltam. Azóta persze sokat megtudtunk a másikról. Érdekes és szimpatikus ember. Nem akarok elhamarkodott kötvetkeztetést levonni, de majd meglátjuk, hogy mi lesz!

Amióta erre az oldalra felregisztráltam "unalomból", csak most szántam el magam, hogy szétnézzek rajta. Elkezdet tüzetesen átnézni a lap adta lehetőségeket. Sok meglepetés ragadta meg a figyelmemet. A honapon számos sikersztori van publikálva. Ezek a történetek olyan emberekről, lányokró és fiúkról, hölgyekről és urakról szól (korhatár nélkül) akik itt találták meg a boldogságot. Van aki élete első nagy szerelmére talált rá, és van persze olyan is aki újra átélhette a bolodgság gyönyörű érzéseit. Persze egy pillanatra én is eljátszottam a gondolattal. Lehet, hogy számomra is tartogat valakit ez a lehetőség. Nem kergetem a sorsot és nem akarok mindenáron találni valakit, de egy biztos ha nem adom meg a lehetőséget soha nem tudom meg. 

Tanulság: ne itélj elhamarkodottan olyanról amit ki se próbáltál. Lehet hogy életed legnagyobb lehetősége mellett mész el. De ha megadod a sanszot az életnek akár téged is eltalálhat "Ámor nyila".

U.i.: A kép pedig a kedvenc filmemből való: "Ha eljön Joe Black"

Szomorúan tapasztalom, hogy se a város, se a lakótelep nem biztonságos. Fontosnak tartom most leírnia a történteket és a véleményemet. Az éjszaka folyamán a parkolóban (1 autónyira az én autómtól) leloptak egy suzukiról a 2 hátsó kereket. Én is csak reggel vettem észre amikor mentem a kocsihoz. Az első dolgom az volt hogy mi történt az enyémmel. Szerencsére semmi. Aztán elindulva a kocsiba a következőn töprengtem el. Ahol én lakom eddig viszonylag nyugodt és csendes környéknek mondható. Fősulis albérőkkel tele vannak a házak. Ők nem randalíroznak. Bulizni járnak és ez természetes. És akkor idejönnek valami elveteműltnek mondható fiatalok és azzal foglalkoznak, másoknak hogy tegyenek kárt. Kérdem én, tisztába vannak azzal, hogy mit jelent egy autóra 1 pár hátsó gumigarnítura és a csináltatás?! Szerintem nem tudják. Azok az emberek akik munkába autóval járnak (köztük én is) és az idő meghatározó tényező, (mert minden ki van számolva, hogy ne késsünk) annak hatalmas trauma, ha valami hiba csúszik be. És mit tesz a hatóság. Semmit. Azt hogy ez miért van így nem tudom, nem akarnak vagy nem tudnak segíteni. Ez nekem nem feladatom eldönteni. Persze egy autó hátsó kerekei nem akkora horderejű dolog mint az orszg másik felén levő hármas gyilkosság.

De ez szégyen. Merj autót tartani így. Félj és rettegj attól, hogy mi történik. És mi van akkor ha most csak egy autó volt, de ezek az emberek 2 hét múlva valakire rátámadnak buliból hazafele. Szörnyű és felháborító! Vegyük észre nem vagyunk biztonságba.

Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok valami nagy író. Szeretek msn-ezni, vagy haverokkal emaiezni, de hogy az irással fejezzem ki magam azt se én se más nem hitte le. Mindenről megvan a véleményem és ezt szóba meg is szoktam mondani.

Amikor elkezdtem ennek a blognak az írását, azt gondoltam mindenki ki fog nevetni. Aztán rájöttem hogy nem az a fontos, hogy ki mit gondol erről. Mindenki itéljem meg az alapján amit leírok. És elkezdtem szerkeszteni, nagy erőbedobással. Beszégettem a családdal és mondtam nekik hogy mit csinálok, mi lett a hobbim. Volt aki azt se tudta mi fán terem a bolg és volt olyan is aki érdeklődve olvasta vagy nézte a honlapot. De persze tapasztaltam olyat is aki azt mondta, hogy elment az eszem, és ki lenne kiváncsi arra mit irok. Majd a munkahelyen is megtudták, mivel töltöm a parányi szabadidőmet. És nagy meglepetésemre volt is aki beleolvasgatot.

Azzal teljesen tisztába vagyok, hogy nem ez lesz a legolvasottabb blog ebben az országba, és abba is biztos vagyok, hogy nem fogok este a kommentek ezer számára válaszolgatni. Nem tudok és nem is akarok mindenkinek megfeleni. Ha csak az a kevés ember aki eddig is felnézett ide és beleolvasot a cikkekbe, remélem megmaradnak. És azok akik pedig úgy álltak a dologhoz, hogy ez nevetséges, üljenek le és próbáljanak meg írni. Írni mindenről ami nekik fontos és úgy érzik ezt meg kell osztani másokkal.

Ezúton szeretném minden olvasómnak megköszönni az eddigi olvasást és nem kérek mást csak csinálják azt amit eddig, olvassanak.

A tv-t nézve, az egyik közszolgálati csatora heti músora ment. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem lesz többet a 2 országos lefedetségű rádiócsatora. Csak sikerült a politikának annyira belemászni az életünkbe, hogy még a szórakozás eme formáját is elvették tölünk. Elkeseedve figyeltem, ahogy Bocsi és Voga a könnyeivel küszködve olvassák be a reggeli műsorba azt a sok-sok ezer együttérző leveleket. A több perces bejátszásba, nyilatkozott a pályázatot elbíráló testület tag. Próbálták elmagyarázni, hogy csak azért volt a döntés mert több pontot szedett össze a 2 nyertes. Pedig ez hazugság. A végén csak kiderült, hogy nagyon súlyos összegek vannak a háttérbe. Arról szólt a döntés, hogy se a Danubius, se a Sláger nem tud többet fizetni az államnak. Persze, hogy egyik párt se viselné el, ha a zsebéből kicsúszna az a 350. milliónál is több forint. 

Pedig ezek az emberek nem csak azért csinálták, mert ez volt a munkájuk. Tiszta szívvel és odaadással tették amit tettek. Én sokszor voltam úgy, hogy munka közbe hallgatva őket elkezdtem nevetni azon a sok zölségen amit össze tudtak hordani. Hányszor volt olyan amikor Bocsi, Boros és Voga annyira röhögtek a saját ökörségükön, hogy nem tudtak megszólalni. De ne csak a Slágert említsük. Ott van Balázs, Vadon Jani és Rákóczi ugyanezt tették a saját csatornájukon. Hiszen minden nap valahogy de téma volt az hogy a Jani milyen kicsi.

Itt a döntés. Nincs mit tenni.

Misterbig a blogjában említést tesz arról, hogy lesz egy utolsó nagy koncert. Részleteket onnan fogtok megtudni. Akinek van és lesz lehetősége akkor Pesten járni, menjen el és nézze meg őket utoljára. Búcsúzzunk velük együtt egy jó hangulatba.

A zene számomra meghatározó. Hangulatomtól függ az aznap stílus. Az esetek 80%-ban autóba megy a a zene és persze nem kis hangerővel. Bár a zenei világom elég változatos. Hamvai P.G.-től a Tankcsabdáig, a Hungárián át az a mulatós zenéig minden jöhet. Valahogy a nagy művészek zenéi lett a mai választás. Nem egy előadó hanem egy komplett válogatás.

Hogy ma kiket is hallgatok? Szerintem a korosztályom nagy többsége nem is ismeri ezeket az előadókat. Pedig ők azok akik tudtak zenét csinálni. Vegyük őket sorba: LGT, Piramis, V'Motorok vagy Bikini. Ezeknek az előadóknak vagy zenekaroknak a számait pedig annyi feldolgozásba lehet hallani, hogy el is vesztek a köztudatba milyen is volt az első és eredeti formáció. Nézzünk mire is gondolok. Egy pár évvel ezelőtt az LGT egyik legnagyobb számát Caramell a Megasztárba énekelte (tegyük hozzá nagyon jó volt, hiszen még Presszer is fejet hajtott előtte) a V'Motorok Jégszívével együtt. Vagy menjünk egy kicsit visszább és valamikor 2004 körül a Bikini zenéi közül az egyiket a Dj. discosította meg. Azért hagytam a Piramist utolsónak mert ehhez fűzödik egy kis történet. Valamikor egy jó 15 évvel ezelőtt vagy még régebben az énekes Révész Sándor együtt zenélt az én unokatesóm apjával. A történethez az is hozzátartozik, hogy ez az énekes az unokatesóm keresztapja. Így hát sokszor volt az hogy ott voltak a koncerteken. És Révész Sanyi koncert előtt a keresztlányával foglalkozott és a vállán pihent. Ő nem gyakorolt vagy nem a cd készítette be, hogy arról menjen a koncert. Hát ilyenek voltak az igazi nagyok.

Azért is kezdtem ezzel, mert mint mindenki tudja nem lesz többet Sláger és Danubiusz. A munkahelyemen ahol dolgozom, csak Sláger szól. És néha ha jó napom van, igen szoktam dúdolni a zenéket.

Végszónak annyit, hogy egy nagyon kedves barátom a blogjába felhívja a figyelmünket arra, hogyan fejezzük ki elégedetlenségünket emiatt. Olvasóimnak ajánlom a következő blog megtekintését:http://misterbig.blog.hu

Igérem következő cikkemben képpel is illusztrálom, hogy mennyire nem értek egyet a döntéssel.

Minden nap vezetek. Gyöngyös nem mondható valami nagy városnak, hiszen közel 40.000 lakunk benne. Na de azért autó az van bőven. Januárba lesz 2 éves a jogsim így már ki fogok kerülni a "kezdő" kategóriából. Nap mint nap vezetek ha nem is 100 km-ket, de akkor nap mint nap taposom a gázt. Ezalatt az idő alatt mióta megvan vezettem már rendeteget és rendeteg fajta autót. A volt munkahelyemen és a mostanin is vannak céges autók, és mind a 2 cégnél 1 szem lányként mindig megkaptam az összes autó vezetői engedélyét. (ezt nekem azért elismerés, és azt azért tegyük hozzá, mindegyik fönököm beölt mellém) Na de nem is ez a fontos hanem az, hogy az ember még a város egyik feléből a másikba eljut milyen élményekkel és tapasztalatokkal lesz gazdagabb. Bár nem bizos hogy élménynek lehet mondani azokat a helyzeteket amikor csak egy hajszáll választ el attól hogy összetörd a kocsid (és persze úgy hogy nem te vagy a hibás).A történet az egyik kereszteződés lámpájánál zajlott le. Nekem egy sedan autóm van ami 15 éves. Előttem egy viszonylag fiatalnak mondott kicsi autó és benne pedig egy pár. A hölgy gondolom friss jogsis lehetett. A lámpa zöldre vált és csak állunk. Amikor rádudáltam, a lány megijedt és elfeletette kiengedni a kéziféket. Majd amikor ezt az akadályt elhárította, akkor jött a gond. Lefulladt. Nagy ijedségében még a kocsi el is indult hátra, amikor újra rádudáltam, hogy vigyázzon mert nekem jön újra lefulladt. És jött a csoda nem értünk át a zöldön. Újra piros lett. Ilyenkor mit tudsz tenni? Bosszankodsz azon, hogy van ilyen (én is ezt tettem) pedig lehet hogy mindenki így kezdte.

De olyan élmény is, amikor csak állsz a pirosnál hallgatod a zenét és nézed a sétáló embereket. Ma délután történt velem az, hogy állunk a lámpánál és a zebrán előttem 2 lány kézenfogva ment és nagyon jól érezték magukat. Mit gondolna az ember.... hát persze azt hogy ők mások. Pedig nem. A max életkoruk 15 évre tehető. A mai kamaszoknál ez teljesen lefogadott. Nade ha nekem is ez az első gondolatom, akkor másnak is. Pedig nem lenne szabad. A XXI. században élünk, a média attól hangos, hogy egy meleg pár házasodik vagy egy gyermeket fogad örökbe. Fel kéne nőnie a világnak ehhez a témához.

Hát ilyen dolgokkal is gazdagabbak lehetünk. Ha van jogsid ajánlom nézz szét a városba, mik tis történnek valójába. Ha meg hosszabb útra mész, mindig vigyázz magadba és tarsd be a szabályokat. Így lehet, hogy ennek köszöhetően érsz haza ismét!

Felismerés az elmúlt időszakról. Régen tán 1 évvel ezelőtt sokat játszottam az egyik online vetélkedős játékkal. Most valami rejtélyes módon eszembe jutott, hogy újra kellen vele játszani és ismét felmérni a tudásomat. Kb. 1 hónapja újra elkezdtem vele foglalatoskodni. Elég jól is ment.....

Hogy mi az amilyen felismerést tette benne?!....Milyen közösség van ezen az oldalon. Kor, nem és lakhely szerinti elhelyezkedés. Sok és sokféle emberrel találkoztam és ismerkedtem meg. Van akivel "hosszabb és tartós" ez a kapcsolat, és van akivel csak futólag találkoztam. És persze van olyan is akit egy pillanat alatt megismertem és egy pillanat alatt ki is lépet az életemből. És hogy miért.... azt döntse el Ő maga.

És hogy milyenek ezek az emberek? A minap voltam fent a nick neve a következő volt: xy19660121. Majd a gyors chat alatt rákérdeztem mindenki korára és nemére. Az illető azt válaszolta a korára, hogy 17. Majd amikor feltettem neki a kérdést, hogy 1966-tal, hogy lehet valaki 17 akkor elszégyelte magát, majd megmondta a valódi korát.

Vagy aki elküldött melegebb éghajlatra mert én nyertem és nem ő.

Vagy egy másik akivel épp tegnap játszottam, és vele most jelenleg is beszélgetek.

Mi a tanulság?! Sok mindenre jó az oldal, csak határozd meg magadba miért is mész fel. És bármi is kisülhet a dologból