Minden nap vezetek. Gyöngyös nem mondható valami nagy városnak, hiszen közel 40.000 lakunk benne. Na de azért autó az van bőven. Januárba lesz 2 éves a jogsim így már ki fogok kerülni a "kezdő" kategóriából. Nap mint nap vezetek ha nem is 100 km-ket, de akkor nap mint nap taposom a gázt. Ezalatt az idő alatt mióta megvan vezettem már rendeteget és rendeteg fajta autót. A volt munkahelyemen és a mostanin is vannak céges autók, és mind a 2 cégnél 1 szem lányként mindig megkaptam az összes autó vezetői engedélyét. (ezt nekem azért elismerés, és azt azért tegyük hozzá, mindegyik fönököm beölt mellém) Na de nem is ez a fontos hanem az, hogy az ember még a város egyik feléből a másikba eljut milyen élményekkel és tapasztalatokkal lesz gazdagabb. Bár nem bizos hogy élménynek lehet mondani azokat a helyzeteket amikor csak egy hajszáll választ el attól hogy összetörd a kocsid (és persze úgy hogy nem te vagy a hibás).A történet az egyik kereszteződés lámpájánál zajlott le. Nekem egy sedan autóm van ami 15 éves. Előttem egy viszonylag fiatalnak mondott kicsi autó és benne pedig egy pár. A hölgy gondolom friss jogsis lehetett. A lámpa zöldre vált és csak állunk. Amikor rádudáltam, a lány megijedt és elfeletette kiengedni a kéziféket. Majd amikor ezt az akadályt elhárította, akkor jött a gond. Lefulladt. Nagy ijedségében még a kocsi el is indult hátra, amikor újra rádudáltam, hogy vigyázzon mert nekem jön újra lefulladt. És jött a csoda nem értünk át a zöldön. Újra piros lett. Ilyenkor mit tudsz tenni? Bosszankodsz azon, hogy van ilyen (én is ezt tettem) pedig lehet hogy mindenki így kezdte.

De olyan élmény is, amikor csak állsz a pirosnál hallgatod a zenét és nézed a sétáló embereket. Ma délután történt velem az, hogy állunk a lámpánál és a zebrán előttem 2 lány kézenfogva ment és nagyon jól érezték magukat. Mit gondolna az ember.... hát persze azt hogy ők mások. Pedig nem. A max életkoruk 15 évre tehető. A mai kamaszoknál ez teljesen lefogadott. Nade ha nekem is ez az első gondolatom, akkor másnak is. Pedig nem lenne szabad. A XXI. században élünk, a média attól hangos, hogy egy meleg pár házasodik vagy egy gyermeket fogad örökbe. Fel kéne nőnie a világnak ehhez a témához.

Hát ilyen dolgokkal is gazdagabbak lehetünk. Ha van jogsid ajánlom nézz szét a városba, mik tis történnek valójába. Ha meg hosszabb útra mész, mindig vigyázz magadba és tarsd be a szabályokat. Így lehet, hogy ennek köszöhetően érsz haza ismét!

Egy kis szórakozást ajánlok mindenkinek. Nem tudom ki hogy van vele, de én aki itt él a Mátra aljában imádok turázni. Kb. másfél évvel ezelőtt fedeztünk, hogy létezik egy geocaching.hu nevű oldal, mely mindenkit arra bíztat, hogy sokat menjen a szabadba. Az oldal lényege, hogy megadnak koordinátákat melyekre eljutni vagy GPS-szel lehet vagy aki jó térképolvasó akkor azzal és ott bizonyos ládákat kell keresni. eezekben a bádákba ki ajándékok vannak. Ha egyet kiveszel neked is kell beletenni valamit. Olyan helyeken voltunk már .... hogy az hihetetlen. És hinné e az ember, hogy a fiataloknál nagyon is kedvelt időtöltés! Télen-nyáron, tavasszal és ősszel mindig valakivel összefutunk. És ami  a legszebb, hogy a 3 éves gyerekem is jön és becsülettel csinálja végig ezeket a túrákat. Mindenkit arra búzditok, hogy nézze meg az oldalt és próbálja ki magát. Egy izgalmas szórakozás.

Nézzünk néhány példát:Kisnána-Maraz

 Vagy a Sárhegyen állva a Mátra Erőmű látható:

Én úgy gondolom, hogy egy kis időtöltés a szabadba senkinek nem árt.

Reggel egy ismerősöm blogját olvasgattam. Tegnap este hívta fel a figyelmemet az egyik bejegyzésére. Furdalt a kiváncsiság, hogy mi is lehet az. A "JÁRÁS" volt a címe. Végig olvastam, és meglepödve tapasztaltam, hogy mennyire igaza is van. Aztán végül eszembe jutott egy elmentett email amit tán egy évvel ezelőtt kaptam egy baráttól.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes." –V.A.Shoffstall-

Ha minden ember csak egy picit lenne hajlandó arra, hogy ilyen felfogása legyen, biztos más lenne a világ. ...