Reggel egy ismerősöm blogját olvasgattam. Tegnap este hívta fel a figyelmemet az egyik bejegyzésére. Furdalt a kiváncsiság, hogy mi is lehet az. A "JÁRÁS" volt a címe. Végig olvastam, és meglepödve tapasztaltam, hogy mennyire igaza is van. Aztán végül eszembe jutott egy elmentett email amit tán egy évvel ezelőtt kaptam egy baráttól.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes." –V.A.Shoffstall-

Ha minden ember csak egy picit lenne hajlandó arra, hogy ilyen felfogása legyen, biztos más lenne a világ. ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.