Én most is azt mondom, mint a korábbi bejegyzésembe, hogy ha valaki egy olyan hihetetlen tehetséggel van megáldva, hogy verset tud írni, annak minden elismerésem. Lehet néha úgy tűnik, nagyon elfogult vagyok a barátommal, akkor ám legyen. Pedig ez nem így van. Pusztán csak arról van szó, hogy ha egy Csillag születikbe vagy egy Megasztárba az utca embere a hangjával válik ismertté, akkor mit is várhatunk a világtól. Senki nem figyel fel egy költőre akinek sorai (mégha spontán jönnek is) említésre méltóak. Annyi és annyi tehetség van a világba, de mivel a média ebből bevételt nem tud kovácsolni, így a kutyát se érdekli. Senkit nem érdekel, ha egy 70 éves bácsi, a hegyek építményeit vagy épületeit fából elkészíti. Senkit nem érdekel, amikor fiatalok vakmerő kerékpárosok tudásukkal szórakoztatják magunkat és kevés csodálóikat. Senkit nem érdekel, amikor egy kamasz verset ír. Hol itt az iagzság? Persze ebbe nincs pénz. A médiának nincs. Na de nem is felháborodásomat akartam kifejezni, hanem egy újjabb verset akarok publikálni a nagyérdeműnek. A vers nekem szólt, arról, hogy mit is jelentünk valójában a másiknak. Lássuk, spontán költőnk mit is mondd erről.

(cím nélkül.....)

Eszembe juthatna kegyedről is,

Csak a mi kapcsolatunk

Régen sem romantikával indult

Régen sem szerelemmel.

De amit kaptunk helyette örök,

Feledhetetlen barátság.

Mely többet jelent nekem,

Melyről versem ritkán szól úgy érzem.

De bár nem ismertem meg olyannak kinek hiányozna,

Mégis néha jól esik egy kis szeretet,

Melyet versem sugározhat,

Törődés, gyöngédség

Nőiesség , verselés.

Mert bárki érezze úgy nem értheti lelkét költőnek,

Ki ismeri mégsem tagadhatja lelkét ismerősének.

És így lesz költőből barát,

Így lesz a nőből barát.

Bár kedvesen indult és viccesen,

Mégis elutasított kedvesem,

Én ezt elfogadtam és megértettem,

Azóta is megtartom tiszteletben.

Barát lett a hölgy nekem,

Kinek szava azóta is fontos nekem.

És ne legyek elfogult?! Nem vagyok. Ennyi jár neki.

Meglepetéseket olvastam az egyik internetes hírportálon, hogy milyen újdonságoknak nézünk elébe. Legnagyobb meglepetésem tapasztaltam, hogy a "gyengébbik nem" is képviseltetné magát. Egy 17 éves fiatal brit hölgy személyébe. The Times című napilap arról számolt be, hogy ennek a fiatal teremtésnek a legnagyobb vágya, hogy forma 1-ben (a férfias sporban) megmérettese magát. Ki hinné, hogy 8 éves kora óta gokartozik és olyan elismert ember figyelt fel rá mint Manor Competition aki két világbajnok útját is egyengette (Lewis Hamilton és Kimi Räikkönen). És ha ez nem lenne ahhoz elég, hogy elismerük tehetségét, akkor illik arról is beszámolni, hogy 2009 minden idők legfiatalabb versenyzőjeként mutatkozott be a Forma Renault sorozatba. 

Bár a britek részeről nem ez az első kezdeményezés, hogy női pilótát állítsanak a F1 rajtrácsára. Divina Galica személyében, aki az 1970-es évek végén három F1-es nagydíjra is benevezett, ám magára a versenyre egyszer sem tudta magát kvalifikálni. Magabiztossága lehengerelte a Forma 1 "kizárólagos tulajdonosát" Bernie Ecclestone-t is.

Néhány idézet Alice Powell-től:

"Én is pontosan ugyanolyan emberi teremtmény vagyok, mint a fiúk - nekem is van két kezem és két lábam, és nem látok rá semmi okot, hogy miért ne győzhetném le őket". - És mennyire igaza van. -

"Ha egy női versenyző is lenne, aki jól teljesít a versenyeken, akkor több nő követné nyomon a sportág történéseit."

"El kell ismernem, hogy az édesanyám nagyon aggódik értem. Egyszer már borultam is, de szerintem az is teljesen rendben volt. Ha autóversenyzőként félsz a bukásoktól, akkor határozottan pályatévesztő vagy, mert itt néha mindenki összetöri az autóját."

Ezek a nyilatkozatok után nem hiába van, hogy a toppilótákat megszégyenítő érdeklődés veszi körül.