Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok valami nagy író. Szeretek msn-ezni, vagy haverokkal emaiezni, de hogy az irással fejezzem ki magam azt se én se más nem hitte le. Mindenről megvan a véleményem és ezt szóba meg is szoktam mondani.

Amikor elkezdtem ennek a blognak az írását, azt gondoltam mindenki ki fog nevetni. Aztán rájöttem hogy nem az a fontos, hogy ki mit gondol erről. Mindenki itéljem meg az alapján amit leírok. És elkezdtem szerkeszteni, nagy erőbedobással. Beszégettem a családdal és mondtam nekik hogy mit csinálok, mi lett a hobbim. Volt aki azt se tudta mi fán terem a bolg és volt olyan is aki érdeklődve olvasta vagy nézte a honlapot. De persze tapasztaltam olyat is aki azt mondta, hogy elment az eszem, és ki lenne kiváncsi arra mit irok. Majd a munkahelyen is megtudták, mivel töltöm a parányi szabadidőmet. És nagy meglepetésemre volt is aki beleolvasgatot.

Azzal teljesen tisztába vagyok, hogy nem ez lesz a legolvasottabb blog ebben az országba, és abba is biztos vagyok, hogy nem fogok este a kommentek ezer számára válaszolgatni. Nem tudok és nem is akarok mindenkinek megfeleni. Ha csak az a kevés ember aki eddig is felnézett ide és beleolvasot a cikkekbe, remélem megmaradnak. És azok akik pedig úgy álltak a dologhoz, hogy ez nevetséges, üljenek le és próbáljanak meg írni. Írni mindenről ami nekik fontos és úgy érzik ezt meg kell osztani másokkal.

Ezúton szeretném minden olvasómnak megköszönni az eddigi olvasást és nem kérek mást csak csinálják azt amit eddig, olvassanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.